Az elmúlt hónapokban jó pár ismerősöm számolt be az iskolákban gyermeküket ért tanári atrocitásokról. Meggyőződésem, hogy az alábbi levélben leírtakhoz hasonló helyzet sok iskolában előfordul. Ki tudja miért, keveset hallani arról, hogy az oktatási rendszer mélyén hogyan siklik ki egy gyerek élete, az őt megnyomorító tanár miatt és hogyan megy el örökre a kedve a tanulástól.

Íme a levél:

"Kedves …........!

Múltkori beszélgetésünket családi körben folytattuk és megbeszéltük, hogy elküldjük neked …..... ( fiú neve, későbbiekben “ fiunk” szerk.) iskolájában tapasztaltakat. A düh és az elkeseredés hosszú évei után bízunk abban, hogy végre jó iskolában van a gyerekünk. Azonban úgy döntöttünk, hogy az elmúlt évek lidércnyomását megosztjuk veled és a blog olvasóival. Hátha a nyilvánosság hozzásegíti a tanácstalan és elkeseredett szülőket ahhoz, hogy harcoljanak a gyerekeikért és bátran lépjenek fel, ha elfogadhatatlan visszásságokat tapasztalnak gyerekük iskolájában. Szerettük volna hinni, hogy a mi esetünk egyedi és kirívó, azonban egyre gyakrabban hallunk a miénknél is szörnyűbb történetet.

Sok sikert a bloghoz. Szívből reméljük, hogy talán ez is hatással lesz arra, hogy az elkötelezett, elhivatott, remek tanárok mellől végleg kikopjanak és eltűnjenek a gyerekeket megnyomorító és terrorizáló tanerők!

És az eset leírás:

Problémák a gyerekünkkel az általános iskolában kezdődtek. Értelmes, nagy mozgásigénnyel rendelkező fiunk egy idősebb tanítónénihez került, aki látható módon egyedül a lány tanulókkal tudott bármit is kezdeni. Először hiperaktív vizsgálatot írt elő nekünk, amely vizsgálaton kiderült, hogy azon felül, hogy fiunk az átlagnál jóval magasabb IQ-val rendelkezik, érzelmileg motivált környezetben nagyon magas teljesítményre képes. Valószínűleg itt követtük el az első hibát, mert ezzel az eredménnyel a kezünkben azonnal iskolát kellett volna váltanunk. A tanítónéni az elkövetkezendő években többször küldött minket gyermekpszichológushoz, ahol mindig megerősítést kaptunk, hogy átlagon felüli intelligenciával bíró fiunk, egyedül az érzelmileg biztonságos környezetben tud teljesíteni. Ezeket a véleményeket a tanárnő személyes támadásként élte meg, mert úgy érezte - jogosan - hogy ő nem biztosít érzelmileg támogató légkört. Minden felhalmozott sérelmét és sértettségét többszörösen verte le fiunkon. Végül a nevelési tanácsadó szakembere javaslatára iskolát váltottunk. (Zárójelben szeretném jelezni, hogy a tanácsadó több szülői bejelentés alapján hallott már a tanárnőről, és tisztában volt a problémával. Véleménye szerint ezt a tanárnőt már rég el kellett volna távolítani a pályáról.)
Több továbbtanulási szakemberrel és gyerekpszichológussal konzultálva egy olyan iskola mellett döntöttünk amely bár alapítványi formában működik, mégis megfelelt az elképzeléseinknek. Akkor még nem sejtettük, hogy horrorisztikus két év elé nézünk.

A magát protestánsnak valló alapítványi iskoláról a későbbiekben kiderült, hogy sem egyházi sem pedig állami fennhatóság alá nem tartozik. Az iskolát létrehozó tanárok által bejegyzett alapítvány a felettes szerve. Gyerekünk az egyik alapító osztályába került . Mielőtt … osztályfőnöknő pedagógiai módszereit ismertetem, egy általános leírást szeretnék adni az iskoláról.

Az iskolában nem vezetnek naplót, különböző cetlikre írják a jegyeket, amelyeket időről időre vagy a cetlikről, vagy emlékezetből!!!!! vezetnek be a naplóba, több diák állítása szerint tévesen
Az iskolában bevett és teljesen elfogadott gyakorlat, hogy egy diák négy, öt, hat vagy akár nyolc tantárgyból is bukik.
A bukott diákokat általában a pótvizsgán átengedik (az iskolával szemben vizsgálatot kezdeményeztünk - erről a későbbiekben bővebben -  amelynek egyik pontja az a kérdés volt, hogy a tanárok a pótvizsgákért részesülnek-e plusz juttatásban, pótvizsga díjban és ha igen, vajon állhat-e ez a nagyarányú buktatások hátterében. Erre a kérdésünkre érdemi választ nem kaptunk).
Az iskolában rendszeres gyakorlat, hogy a magatartási problémákat szaktárgyi jegyekkel szankcionálják.

Ezek után pár szóban ismertetném fiunk osztályfőnökének pedagógiai módszereit.

Napi rendszerességgel előfordult, hogy a tanárnő magából kikelve ordított az osztályban. Előszeretettel használt becsmérlő jelzőket. Fiunkat is folyamatosan lehülyézte, leidiótázta társai és tanárai előtt. Fiunk különösen jó kapcsolatot ápolt matematika tanárával. Egy négyszemközti folyosói beszélgetésük alkalmával osztályfőnöknője fiam jelenlétében közölte a tanárral, hogy ne barátkozzon a gyerekkel,  mert a fiunk egy “idióta”. Fel nem derített ügyek kapcsán - pl. ki dobta ki a szendvicset az ablakon, ki tolta el a szekrényt a helyéről.- rendszeresen előfordult, hogy nyilvánosan kijelentette: amennyiben nem jelentkezik magától a tettes, akkor automatikusan a fiunk megy az igatózgatóiba. Olyan esetekben is, amikor valaki bevallotta egy tettét, és ez a személy az osztályfőnök kedvencei közé tartozott, szintén fiunkat okolta. Nem egyszer megtörtént, hogy az órai munkáért járó ötös osztályzatot a fiunkkal azonos keresztnevű másik gyereknek írta be. Mikor fiunk felhívta a tanárnő figyelmét a nyilvánvaló tévedésre, akkor azt a választ kapta, hogy “tanuld meg, hogy az élet igazságtalan”.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor azért lobbizott a tanári karban, hogy a lehető legtöbb tantárgyból megbuktassák a gyereket és végre arra kényszerüljünk,hogy elvigyük az általa kiutált gyereket az iskolából. Ezt meg is tettük.
Az év végi ötös(!) pótvizsgák után gimnáziumot váltottunk. Majd élve  törvény adta jogunkkal (1993.Évi LXXIX. Törvény a közoktatásról 13.szakasz 6. pontja) vizsgálatot kezdeményeztünk az iskola igazgatójánál az általunk tapasztalt visszásságokról. Nagyon diplomatikus, a tanári kart és az alkalmazott pedagógiai módszereket konzekvensen védő választ kaptunk. Arra azonban sem a válasz nem tért ki, sem pedig az érintett szülők nem beszélnek,hogy hogy lehet, egy 20 fős osztályban 7 gyereket egy iskolából tudatosan kibuktatni, megalázni. Gyerekünk egyik, barátját hónapokig hordták pszichológushoz, hogy a pótvizsgán teljesíteni tudjon. Az említett pszichológus a pótvizsga előtt betelefonált az igazgatónak és kérte, hogy a gyerek - tekintettel súlyos szorongásos tüneteire- kapjon elég felkészülési időt,mert nem fog tudni vizsgázni ha a kihúzott tétel után azonnal beszélnie kell. Nem kapta meg a szükséges időt, meg is buktatták a pótvizsgán, így a szülőknek olyan iskolát kellett találniuk, ahol újra pótvizsgázhatott és folytathatta a tanulmányait.

Ha mindezek alapján azt gondolnád,hogy egy jó hírű, erős egyházi iskoláról van szó, akkor el kell, hogy oszlassam a tévedésedet. Az említett iskola továbbtanulási mutatói jóval, az országos átlag alatt vannak, azt is mondhatnám, hogy egy tanulmányilag gyengébb iskola.
Mi is azért választottuk,mert az a hír járta,hogy bár nem egy “erős iskola”, de gyerek-és személyiség centrikus és végtelenül toleráns. Nos, mi megtapasztaltuk a “végtelen tolerancia” minden bugyrát.
Fiunk most egy jó hírű gimnázium aktív közösségi életet élő tanulója. Túl van az első nyelvvizsgáján és ami a legfontosabb: szeret iskolába járni.
Mi pedig - évek óta először- nem veszünk be nyugtatót a szülői értekezletek előtt."